A. Tóth Sándor

Nemrégiben egy pápai emléktábla arra késztetett, hogy nyomába eredjek, és még többet megtudjak A. Tóth Sándorról. A tábla felirata alapján: festőművész, bábművész, tanár és mindezek mellett még cserkészparancsnok is. Ami igazán izgatott, hogy vajon miért volt fontos közölni az emléktábla állítóinak, hogy még cserkészparancsnok is volt? Hiszen a felsorolt hivatások közül elég lett volna egyben is nagyot alkotnia A. Tóth Sándornak, hogy nevét később az utókor bronzba öntse. Kis internetes kutakodás után kiderült, hogy a fia elkészítette életrajzát. Irány a könyvtár, ahol ugyan nem volt meg a könyv, de erre találták ki a könyvtárközi kölcsönzést, s néhány nap múlva már a kezemben is volt a Püski Kiadó által 2000-ben kiadott, képekkel és dokumentumokkal gazdagon illusztrált kötet. A gyors átlapozás után már tudtam, hogy egy kincset tartok a kezemben. Ezt erősítette meg az elolvasása is, amely során egy nagyszerű művészember életútja bontakozott ki előttem. Megértettem, hogy az emléktáblán mindegyik hivatásnak szerepelnie kellett, hiszen ő egyszerre volt mindegyik! A cserkészkedésbe még rimaszombati tanulmányai során bekapcsolódó A. Tóth Sándor festőművésznek tanult, de Párizsban megismerkedett a bábozással, amelyet művészi szintre emelt. Ő teremtette meg Üst Elek és Verj Ubul alakjait is, akiket a cserkészpedagógia szolgálatába állított. Külföldön is maradhatott volna, de hazatért és az itthoni nyomorúságos körülmények között sikerült nagyot alkotnia. Pápai tanárként a 227. sz. gr. Tisza István cserkészcsapat parancsnoka lett. Ezt a tisztségét 1932-től egészen 1942-ig töltötte be. 1948 után is tette a dolgát, és próbálta a pápai művészéletet az adott lehetőségek és keretek (=korlátok) között megszervezni.
Sok érdekesség kiderül még a kötetből, de az már inkább szakmai jellegű. De azért még egyet kiemelnék: walesi tartózkodása során népszerűsítette Arany János költeményét, s később a walesi fordítás elkészítésében is nagy szerepet játszott.
A kötetben láthatók a Teleki Pálról és a Bi-Pi-ről készített rajzai, valamint az I. sz. BKIE cserkészcsapatnak készített festménye is.
Örülök, hogy egy emléktábla révén sikerült egy nagyszerű embernek az életútját megismernem, s most már tudom, hogy ki is volt A. Tóth Sándor.
(A bibliográfiából kiderül, hogy 1998-ban, Pápán felavatták a portrészobrát, Gelencsér Ferenc szobrászművész alkotását.)

 Az emléktábla, amely kutakodásra késztetett.

Scherer Lajos és dr. Szilassy Aladár emléktáblája

A ma este folyamán az egyik kedves szoborlapos barátom egy e-maillel örvendeztetett meg, amelyben felhívta a figyelmem egy losonci emléktáblára. Persze fotót is mellékelt, amit itt is közreadok. A Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség és a Rákóczi Szövetség által 1994-ben elhelyezett emléktábla Scherer Lajosnak (1874-1957) és Dr. Szilassy Aladárnak (1819-1912) állít emléket. A bronz emléktáblát a Kármán József Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Óvoda épületén helyezték el.
E helyen is szeretnék köszönetet mondani, hogy a cserkész emlékjelek gyűjteménye egy újabb emléktáblával gyarapodott!
Egy kérdés azonban megválaszolatlan még: vajon ki az emléktábla készítője? Erre eddig hosszas internetes kutakodás után sem találtam hírt.
Köszönöm szépen Csémi Szilárdnak, a Szlovákiai Magyar Cserkészek Cserkészgyűjteménye kezelőjének közlését: az emléktábla készítője Nagy János művész úr.

Mohács

Miután a honlapomon a több oldalon is elhelyezett kérésnek, miszerint kérem azok jelentkezését, akik tudnak a környezetükben cserkész témájú emlékjelről, semmilyen visszajelzés nem érkezett, így úgy döntöttem a saját nyomozásom alapján próbálok meg olyan embereket elérni, akik tudnának segíteni. Ennek megfelelően több e-mailt is elküldtem, s hamarosan választ is kaptam. Egy mohácsi emléktábla és síremlék után nyomoztam. Kuti Ferenc csapatparancsnok volt a segítségemre, aki lefotózta a kért emlékjeleket, sőt egy olyan emléktábláról is tájékoztatott, amelyről nem volt tudomásom. Így tehettem közkinccsé a honlapon Dr. Szkladányi László és Verőci Károly emléktábláját (link). E helyen is szeretném megköszönni csapatparancsnok testvérem segítőkészségét, aki a mohácsi cserkészcsapatok történetét bemutató füzettel is megajándékozott. (Engedélyt kaptam a füzet szkennelésére is, hamarosan ezt is minden érdeklődő számára elérhetővé fogom tenni.)
A füzetből kiderül, hogy a két világháború között 5 csapat is működött Mohácson, úm. 663. Tomori Pál, 603. Balogh Balázs kiscserkészcsapat, 604. II. Lajos király, 614. Drágffy János és a 620. Búvár Kund vízi cserkészcsapat. A rendszerváltozást követően Kuti Ferenc szervezőmunkájának köszönhetően sikerült a II. Lajos cserkészcsapatot újjászervezni, amely azóta is működik. Izgalmas olvasmány a betiltást követően, a katakomba korszakban tevékenykedő indián cserkészcsapat tevékenységét bemutató fejezet is.
Örülök, hogy egy emléktábla ürügyén kapcsolatba kerültem a mohácsi cserkészek vezetőjével és bepillantást nyerhettem a város csapatainak múltjába. Örömteli lenne, ha a közelgő évfordulóra minél több csapat vállalkozna történetének feldolgozására!