Cserkész emlékjelek

2020. december 28., hétfő

2021 elé

A blogot 2011 novemberében indítottam azzal, hogy a Magyar Cserkészszövetség alapításának 100. évfordulója alkalmából szeretném összegyűjteni a cserkész vonatkozású emlékjeleket. E témában született is néhány blogbejegyzés, valamint az általam üzemeltetett honlapokon (előbb az Aranyliliom, majd az Emlékjelek) közreadtam azokat. Ezt a kutatómunkát főleg 2011-ben és 2012-ben végeztem úgy, hogy ezzel párhuzamosan a fő csapás a Rákóczi-emlékjelek felkutatása maradt, amelyet már 2003-tól végeztem. Nagy öröm számomra, hogy ezt a munkámat sikerült befejeznem és 2020 novemberében megjelent a "Hazánk szentje, szabadság vezére" - II. Rákóczi Ferenc és az általa vezetett szabadságharc és emlékjelei Borsitól Rodostóig című kötetem, amelyben közel 300 település 610 emlékjelét mutattam be.

Ezek után a téli szünetben figyelmem újra a cserkész témájú emlékjelek felé fordult azzal a szent elhatározással, hogy a 110. évfordulóra, vagyis 2022 decemberére szeretném ezeket is lajstromba szedni és reményeim szerint egy kötetben megjelentetni. Így a hamarosan ránk köszönő 2021-es esztendőnek ez lesz a legnagyobb feladata! Remélem, hogy a járványügyi helyzet engedni fogja, hogy felkeressem azokat a helyeket, ahol ilyen emlékjelek találhatók!

A napokban összegeztem a számítógépem mappáiban felhalmozott ismeretanyagot és elkezdtem az ilyenkor szokásos cédulák elkészítését. Ennek az eredménye lett az a közel 100 cédula, amelyek újabb kutakodásra késztetnek. A téma szempontjából (is) remélem, hogy hasznos és sikeres lesz a 2021-es esztendő! Eredményeimet igyekszem majd e blogon is közreadni.

Márton Lajos újévi képeslapja 1929-ből


2020. december 23., szerda

Szathmáry László, a nyíregyházi cserkészet kiemelkedő alakja

 

 

Szathmáry László Aradon született 1888. március 6-án. Középiskoláit az aradi főgimnáziumban végezte, majd a budapesti egyetemen mennyiségtan-fizika és tornatanári oklevelet szerzett. Tanári pályafutását tornatanárként kezdte Újvidéken, onnan Ungvárra, majd Aradra helyezték. Az első világháborúból főhadnagyként szerelt le. Szülővárosát a trianoni békediktátum miatt kellett elhagynia. Ahogyan akkoriban mondták: repatriált, vagyis egyike volt azoknak, akik az elcsatolt országrészekről Magyarországra érkeztek, hogy új otthonra találva mindent elölről kezdjenek.

Szathmáryt Nyíregyháza fogadta be, amelyet ő tehetsége kibontakoztatásával és a köz javáért tett sokoldalú szolgálatával hálált meg. A kapuit 1921-ben kinyitó Királyi Katolikus Főgimnáziumnak lett a tanára. Nyíregyházi tanári pályafutása végig ehhez a gimnáziumhoz kötődött. Ő volt az osztályfőnöke a gimnázium első érettségiző osztályának is. A téli tornaórákat arra használta fel, hogy a fiúknak beszélt a cserkészet szépségeiről, céljairól. E fiúk a harmadik tanév végére lettek olyan idősek, hogy letehették a fogadalmat. Közben ő maga is készült cserkésztiszti vizsgájára, amelyet 1924-ben teljesített. A csapatalapító kitűnő magvetőnek bizonyult, de a talaj is jó volt, amelybe a cserkészet eszméi hullottak. A sikeres újoncpróba után a csapat legelső cserkészei 1924. június 9-én tették le fogadalmukat a Debrecenben tartott kerületi cserkészünnepélyen. Így alakult meg a gimnázium kebelében működő 285. sz. Szent László cserkészcsapat, amelyet 1930-ig Szathmáry vezetett.

A kiváló sportember a cserkészet mellett sokat tett a városi vívóélet fellendítéséért is. Nevéhez fűződött a Nyíregyházi Torna és Vívó Egyesület vívóinak a felkészítése a versenyekre, de bemutatókon ő maga is szívesen mutatta be tudását, mint pl. 1923 nyarán a bujtosi sporttelepen tartott vívóünnepélyen.

A halál 1941. július 13-án ragadta el, amikor katonai behívójával a zsebében az állomásra sietett. Egyik tanítványa így emlékezett reá: „Életében egyaránt kivált tanításával, nevelésével, oktatásával, jó tanácsaival. Tanítványai egyik legjobb pártfogójukat vesztették el benne. Különösen a cserkészei szerették meg őt, akikkel igen sok élménnyel gazdag táborozást élt át.”

Szathmáry László emléktábláját
2004. november 5-én leplezték le
a Szent Imre Katolikus Gimnázium kápolnájában,
a csapat alapításának 80. évfordulója alkalmából

2013. augusztus 3., szombat

Sík Sándor piliscsabai emléktáblája

Ezt a nyarat is a Rákóczi-szabadságharc emlékjeleinek a kutatásának és fotózásának szentelem, de közben persze észreveszem a cserkész emlékjeleket is. Így volt ez Piliscsabán is. A klotildligeti katolikus templom falán több emléktábla is felfedezhető. A Sík Sándornak állított emléktábla feliratából kiderül, hogy a cserkészindulónk szövegének szerzője szívesen időzött nyaranta Klotildligeten és gyakran misézett ebben a templomban. Az emléktáblát 2009-ben állították.


 A dombormú készítője: Kutas László szobrászművész.

2012. szeptember 23., vasárnap

Beregszászi cserkész emlékmű

A beregszászi Beregvidéki Múzeum folyosóján több archív felvétel látható. E Beregszász múltjába visszakalauzoló fotók között fedeztem fel ezt a fotót, amelyen az aláírás alapján az első cserkész emlékmű látható 1939-ből.



Petőfi emléktábla Nagykárolyban

2012. szeptember 7-én és 8-án a Szatmár megyei Petőfi-ünnepségekre voltam hivatalos. Petőfi és Szendrey Júlia házasságkötésének 165. évfordulója alkalmából Szatmárnémetiben, Nagykárolyban, Erdődön és Koltón rendeztek megemlékezéseket.
A témám szempontjából egy érdekes emlékjelre bukkantam: Nagykároly evangélikus templomában látható ez az emléktábla, amelyet Petőfinek állított a 636. sz. II. Rákóczi Ferenc cserkészcsapat. A táblát eredetileg a kegyesrendi gimnázium falára helyezték el, azonban onnan a románok leszedték. Ezt a táblát pótolták 1943. március 15-én. Erre utalt a táblán kivésett felirat is, hogy ti. a románok által elpusztított. A táblát a rendszerváltozás után helyezték el újra, immár új helyen, az evangélikus templomban. Sajnos a cserkészcsapatról nem sikerült információkat találnom.

2012. augusztus 21., kedd

Szécsény-kopjafa

A Nógrád megyei Szécsényben található egyik Rákóczi szobor után kutakodtam a neten, s közben egy cserkész érdekességre bukkantam. A szécsényi cserkészcsapat tagjai 1938-ban egy nagylevelű hársat ültettek az elcsatolt magyar területek visszatérésének emlékére. (Újabb netes kutakodás után kiderül, hogy a település első cserkészcsapata 1934-ben alakult, ez volt a 845. sz. P. Bárkányi János Cserekészcsapat. Talán ez a csapat ültette ezt az emlékfát?
Miután egy német tulajdonban lévő áruházláncnak területet adott el a város, veszélybe került az emlékfa, de úgy tűnik olyan szerződést kötöttek, amellyel megmenekülhetett. A helyi Jobbik kezdeményezésére 2008-ban egy kopjafát állítottak az emlékfa mellé. Az itt közreadott képekre Rózsa Zoltán webalbumában bukkantam, aki egyben a kopjafát faragta is. (Egy másik albumában látható a rodostói Rákóczi Emlékházban elhelyezett kopjafája is.)
Az emlékfa


A kopjafán elhelyezett tájákoztató felirat:
NAGYLEVELŰ HÁRS
(Tilia platyphyllos)
Emlékfa
Felvidék és Kárpátalja magyarok lakta
területei visszacsatolásának emlékére ültették
szécsényi cserkészek 1938 telén.
Kopjafának a 70. évforduló alkalmából
állítottuk.
NEM FELEJTÜNK!

A kopjafa

A Magyar Kálvária cserkész emlékjelei

Bár a nyár elsősorban a kuruc emlékjelek felkutatásával és fotózásával telik, azért sikerült cserkész emlékjelekre is bukkanni. A most bemutatottra épp a nyári cserkésztáborunk során találtam rá. Július 17-én a tábori kis túránkat a sátoraljaújhelyi Magyar Kálváriához vezettük. Még én sem voltam itt, így nagyon itt volt ennek is az ideje.A Kálvária állomásait szemlélve és újra szörnyülködve, hogy ezek a városok ma idegen földön vannak, eljutottunk az Anyák terére, a túristaút mellett kiszélesedő kis területről van szó egy kereszttel. A feliratról kiderül, hogy azt részben cserkészek, a Csepellényi György cserkészcsapat tagjai állították 1999-ben (remélem, hogy jó az évszám). Íme hát a kereszt és a felirata.


Az utolsó stáció után felértünk a Szárhegyre, ahol az országban századikként felállított országzászló emlékművéhez érkeztünk. A talapzatán három emléktábla is látható egymás mellett, ebből az egyiket a Magyar Cserkészszövetség állította.
Az emléktáblára írt idézet gróf Teleki Páltól összefoglalja érzéseinket, amelyek a Magyar Kálvária stációinak végigjárása után megfogalmazódnak bennünk:

"Ne adjátok fel magyarságotokat semmi veszéllyel szemben sem."